"[...] Kik voltak ők? [...]

A család a XVII. század közepe után lépett ki a szürkeségből. Akkor újították meg nemesi levelüket, s kezdték elég szédületes vagyonszerző és közéleti pályájukat. Családi krónikájuk erről így ír: „Első felismerhető alakként Almásy János bontakozik ki a múltak sötét homályából. … Fáradatlan eréllyel igyekszik családja jövőjének biztos alapját megvetni… És milyen fáradatlan volt alispánnak, épp oly fáradatlan volt az utánajárásban is, hogy szerzeményeihez kinyerje a királyi jóváhagyást.”

Ebben a munkában partnere a[z] [egri] kanonok bátyja, András, aki jelentős egyházi javakat bérelt. Ő elnökölt a főispán megbízottjaiként azon a megyegyűlésen, ahol megválasztották öccsét szolgabírónak. Ez Gácson történt. A karrierről a következőket tudjuk még meg: A „vármegye 1690-ben, hogy községeket és népeket a hadi adó szakadatlanul jövő menő katonaság szállásolása viselésében támogassa, … főbiztossá Almásy Jánost választotta. És T. Almásy Jánost dicsérik a királyi levelek, hogy a török ellen táborozó keresztény hadak élelmezésében nagy odaadással és sikerrel járt.” Ez az utolsó mondat sok mindent sejtet. A cél elérése érdekében bizony kérlelhetetlennek kellett lenni azokkal a községekkel, a népeivel szemben, akiktől a szállásolás és élelmezés biztosítását – mondjuk meg nyíltan - sokszor kierőszakolhatta. Ugyanakkor azonban ehhez a magatartáshoz hallatlan nagy belső meggyőződés is kellett, ami abból fakadhatott, hogy a 150 éves török megszállás illetve az Alföld délkeleti részének senkiföldje helyzetéből ki kellett jutni. Mozgatóerő volt e munkájában az exisztenciájának, vagyonának növelési lehetősége, ami be is követkzett.

Jogi végzettsége révén nagy hozzáértéssel vezette a rábízott megyei feladatokat, de pénzben is segítette, hogy egy-egy birtokkal kapcsolatos pervitelért természetben vagy pénzben jelentős jövedelemre tett szert. A szolgabíróság után tovább emelkedett. Előbb Heves Külső-Szolnok megye másod alispánja (a másod alispán […] az adó és a bírságok beszedője) a század legsanyarúbb korszakában, majd rövid idő után első viceispán. Vagyongyarapításában is üstökösként jut előre. 1698-ban megvette Bessenyei András sülyi, vécsi, kőtelki, gyandai, továbbbá Nyári Mihály kisfügedi, nagyfügedi, czinéri, tarcsai, domaházi, gélyei, négyesi és vattai birtokait. 1699-ben zálogjogot nyert Vezekényen, s megszerezte Darvas János fogacsi és mérai, 1700-ban a hűtlenségbe esett Bekény Gábor és Szuhai Mátyás nagyfügedi, mikófalvi, recski, tiszaszeghi birtokait, ugyanebben az évben férfiivadékára királyi adománylevelet nyert Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Kengyel, Szenttamás és Csépa helységekre 6000 arany fegyverváltság árán. 1701-ben megvásárolta Zsadány és Cselőháza pusztákat s Zaránk falut. Zsadány lesz majd az egyik, Törökszentmiklós a másik előjelük. György testvérük Békés megyébe költözött, de szerepe nem ilyen dinamikus, mint Jánosé. Mint már említettük, kemény küzdelmeket vívtak perekkel, pereken kívüli megegyezésekkel a későbbi teljes törökszentmiklósi uradalomért. Nem véletlenül kérték földjeik és jogaik királyi megerősítését 1717-ben, 1726-ban, 1732-ben és 1795-ben. Mindannyiszor meg is kapták.

A korábbi birtokszerzésben, még inkább birtokmegtartásban Almásy II János, majd fiai Ignácz és Pál jeleskedtek. A család két ágon grófi címet szerzett (1771. nov. 8-án Ignácz, 1818. aug. 11-én Ignácz). A birtokszerzés módja már ekkor is kitűnt: királyi adomáy, szolgálatok honoráriuma, de zálog és zálogbirtoklás után a zálog megváltása is. Természetesen a hozományok, amelyek ebben az időben azonban nem mindég földbirtokok voltak, hanem más, pl. pénzbeli érték.

A birtokok egybetartása az első két generáció idején még viszonylag erőfeszítések nélkül sikeres, bár kiházasítással a Törökszentmiklóstól északra, északkeletre fekvő külső-szolnoki részek (sülyi, kőtelki, gyandai, bői, kakati stb) más családok kezébe került. Ugyanakkor szereznek is, pl. Tiszabőt, amely később újból a családé lett. Hasonlóképpen Kétpót is birtokba vették, de már a következő században. Végrendeletben határozat született arról, hogy

A XVIII. század utolsó harmadától egyre türelmetlenebbek egyes családtagok, a birtok felosztását akarják, amire aztán csak 1850-ben került sor. Elsősorban azok sürgetik, akik eladósodása már-már tragikussá vált.

A család jó néhány tagja magas megyei és országos méltóságot is betöltött. A Jász-Kun kiváltságos területnek szinte hitbérben legmagasabb szintű vezetői évtizedeken át. Kivétel nélkül hűségesen szolgálták hivatalban, katonaként Mária Terézia felvilágosult abszolutisztikus rendjét, […]. A reformkor küszöbén többen is ókonzervatív politikai alapon elvhű kiszolgálói Bécsnek. Ignácz alkancellár! A fiatalabbak közül többen segítői az ország megújhodásának.

1850-ben felosztották a birtokot. Kilenc ág részesült a törökszentmiklósi uradalomból. Egyik-másik birtoka szinte mintagazdaság, akik Széchenyi jó tanítványainak bizonyultak, hiszen motorjai a helyi, megyei szervezett gazdasági életnek. Nemcsak helyt adnak a megyei Gazdasági Egylet mindennapi tevékenységéhez, hanem személyesen is részt vettek az egyre eredményesebb munkában. Pozitív szereplői az önkényuralom idején a gazdasági élet újjászervezésének. Kiállítások, ló és agárversenyek támogatói, a környék haszonállat – nemesítésének szószólói és előbbre vivői. Hűséges támogatói a katolikus egyháznak."

Részlet:
szerk: Selmeczi László, Szabó Antal: Fejezetek Törökszentmiklós mútjából, Törökszentmiklós Város Önkormányzata, 2001, 251.o.-253.o. Szabó Antal: Törökszentmiklós a török kiűzésétől az egybetartott Almásy birtok felosztásáig (1685-1850)

[Közvetlen történelmi előzmények: kötelező jobbágyfelszabítás, úrbéri szolgáltatások megszűntetése, úrbéres föld a volt jobbágy tulajdona, földbirtokosok kártalanítása az állam által, ősiség törvényének eltörlése, közteherviselés vagyon arányában, törvény előtti egyenlőség, stb.; 1848. április 11., Debrecen]

"Törökszentmiklós csinosan rendezett mezőváros mellytől nevezteti magát az Almásy család - kezdi a helység leírását egy korabeli krónikás. A volt úrbéres területen a jobbágyfelszabadítás eredményeként már polgári tulajdon [...] [+középületek] 1850-es összeírás szerinti állatállománya[...] iparűzők száma[...]

Ilyen mutatók világában a város az úrbéri földek megszűnése után egy nagyhorderejű tulajdonváltás tanúja. A puszták és a már nem úrbéres város határában lévő földek eddigi egysége közös elhatározással feldarabolásra került.[...]

Az Almásy család tagjainak kétféle birtokuk volt. Kötetlen, amely az egyes családok szabad kezelésében állt, szabadon adhatták vehették, amelyeken önálló gazdálkodást folytatott minden tulajdonos, de ez jelentéktelen értéket jelentett a másik egységgel szemben, amely végrendeletileg oszthatatlan, egybentartására mindneki kötelezett a még XVIII. században hozott végrendelet. Azonban a törökszentmiklósi, szerencsi, terebesi (mátraberényi) birtokok oszthatatlanságának további fenntartása a jobbágyfelszabadítás után, az ősiség eltörélésével, a polgári tulajdonviszonyok létrejöttével, a család egyre bonyolultabb ágakra bomlásával és vagyoni differenciálódásával tarthatatlanná vált.[...]

[...] már vagy két évtizede néhány családtag radikálisan támadta az egybentartáshoz való ragaszkodást. Ennek egyik szolid, de már megkérdőjelezett megnyilvánulása 1845-ben [...],[...] hogy [...] három uradalmat mérj[enek] föl, írják le, értékeit leltározzák. [...] Alapos, részletekre kitérő számbavétel készült, amely érzékeltette, hogy milyen állapotban van a három uradalom, mivel számolhatnak azok, akik osztoznak majd rajta, illetve aki meg akarja egy-egy részét venni. A testvérek közötti egyezményről további ismeretünk nincs.

1850 tavaszán és nyarán új felmérést készíttetett a család minden érdekelt egyetértésével. Atyafiságos egyezség jegyében igazságos, konfliktusmentes osztást készítettek elő. A család 12 ágának képviselői szakértő mérnökök és jogászok közreműködésével előkészületként néhány alapelvben megegyeztek. [...] Az uradalmak területét 1200 négyszögöles és ugyanakkor osztályozott holdakban (egymás között elfogadott mennyiségi egység a minőség függvényeként) felmérték, s értékét pengőforintban megállapították. Számba vették a regálék értékét, melyek alapja a haszonbér lett. Az ingatlanok közül még az épületek, az ingóságok között elsősorban az állatállomány számbavétele is megtörtént.

[...]

• A kengyeli pusztán birtokos lett Almásy Ede, id. Almásy György, Almásy József csődtömege, gr. Almásy Ernesztő, született Edenberger Matild, Almásy Zsigmond és Vincze, Koppély Fülöp, Blaskovics Bertalan.


• A tenyői pusztán Almásy Ede, gr. Almásy Kálmán és Dénes, Blaskovics Bertalan.


• Szakállason Irsay-Megyeri örökösök, Borbély Mihály tömege, Szilassy Istvánné, Kormos Sándor. (Nem volt Almásy-birtok!)


• Szent Tamáson gr. Almásy György, Almásy Károly örökösei, gr. Batthyányi Imréné, született Majláth Erzsébet.


• Balla a kincstáré (A Malonyai család alig egy évtizede halt ki, így a koronára háramlott a birtok az ősiség törvénye szerint.). Haszonbérlője a kengyeli pusztás birtokos Koppély Fülöp pesti kereskedő.

[...] Ez a fontos család- és helytörténeti dokumentum gazdag adatanyagával, [...]. Képet ad arról, hogy a nagybirtok elosztása után kik a föld urai a volt úrbéres területeken kívül. Hogyan lettek itt tulajdonosok hosszabb rövidebb időre a Battyáni, Blaskovics, Szapáry családok az Almásyak mellett. [...] a csépaival több mint 60 000 hold földön még mindég az Almásyak maradtak jelentős többségben a tulajdonosok. [...] jó néhány évtizedig családon belül igyekeztek egymástól megvásárolni a tehetősebbek, ami egy újabb koncentrálódást indított el. Pl.

1861. november 11-én kötött szerződés értelmében a törökszentmiklósi és a pusztatenyői birtokrész gróf Almásy Andortól gróf Almásy Dénes kezébe került. Ugyancsak Almásy Dénes bérletébe került az Almásy Andorra háramlott Pusztatenyői birtokának haszonbérlete a szerződés után mintegy két hónappal, szerződésel, de ezt is felbontották és [...] újat kötöttek, melynek értelmében Almásy Dénes javára csökkentett bérleti áron meghosszabbították Andor élete végéig, sőt tulajdonába is került, mivel Andor eladósodott. A régi dicsőséget, hatalmat, tulajdont azonban senkinek sem sikerült már visszaállítani. Új központok alakultak ki: Szenttamás mellett, váráslás eredményeként Nagypó, Tiszabő.

Eme Külső-Szolnoki Tisszai járás területén az Almásyak közül kiemelkedett Kálmán, Dénes és Pál [...]. A leányág is tartotta magát e területen, de az ő birtokrészeik sorsa a legtöbb esetben mégiscsak az lett, hogy mások tulajdonába került. Sajnos mérnöki térkép de térképvázlat sem maradt meg a Batthyányi örökösöké kivételével, ez is csak vázlatos, kevés adatot tartalmaz, [...]. [...] A gazdasági, közéleti, közigazgatási életben az új rátatulajdnonsok [korábban a felosztásnál 9 rátát állapítottak meg és azt osztották fel a 12 ág között] közül többen mint Széchenyi jó tanítványai jelentős szerepeket vállaltak ( A megyei Gazdasági Egylet elnöke Almásy Pál, a századfordulón az új "muszáj" vármegye főispánja gróf Almásy Imre). Ezáltal Törökszentmiklós átmenetileg a megyei gazdasági szervezeti élet központja lett annál is inkább, mivel más helyi birtokosok is jelentős szerepet vállaltak melletük e munkában, [...]. Nem véletlen, hogy az Almásy birtok területén jelentős mezőgazdasági, ipari kiállításokat szerveztek, agár és lóversenyeket bonyolítottak le állatkiállításokkal egyetemben. [...] felosztott birtok részegységeinkek termelési szerepe, piaci részvétele aztán a vasútvonalak megépítésével váltak jelentőssé, hiszen e birtokon állomások, megállók tették lehetőve az áruk messze piacokra jutását. [...]"

Részlet:
szerk: Selmeczi László, Szabó Antal: Fejezetek Törökszentmiklós mútjából, Törökszentmiklós Város Önkormányzata, 2001, 345.o.-354.o. Szabó Antal: Törökszentmiklós a török kiűzésétől az egybetartott Almásy birtok felosztásáig (1685-1850)

Almásy I. János 1677 királyi tábla aljegyzője, szolgabíró majd 1694-től Heves-Külső Szolnok vármegye alispánja, majd első viceispán, Gyöngyös város főterén Almásy-kúria, (korábban részletesen bemutatva az Almásyak résznél) - 1700. : 6000 forint fegyverváltságért megveszi a területet
Almásy II. János (1691-1765) jászkun főkapitány, hétszemélynök, + miskolci palota, Boconád, Mátraverebély, halmaji, mohi, csüllői birtokok és felesége révén egy birtok tulajdonosa Borsod vármegyében - 1719. : új, megerősítő adomáylevelet kapott birtokaira III. Károlytól, mert bebizonyította hogy a terület az övé. ( A lovagrend igényt tartott rá, a királyi kamara - nem tudván a királyi adományról - debreceni kereskedőknek zálogosította el korábban)
Almásy I. Pál (1721-1804) 1746-tól jászkun alkapitány, 1766-tól jászkun főkapitány, 1779-től hétszemélynök, Heves-Külső-Szolnok vármegye országgyűlési követ, királyi tanácsos - 1772. : Almásy II. János örökösei felosztják a birtokot, az itteni birtokot ő kapja meg.
Almásy II. Ignác (1751-1840) 1773-jászkun alkapitány, 1779-jászkun főkapitány, 1786-táblabíró, 1789-hétszemélynök, 1795-Bars vármegyei főispán, 1796-a nemesi felkelőség brigadérosa, 1811-udvari kamara elnöke, 1812-Temes vármegye főispánja, 1822-alkancellár, + pécsújfalusi Péchy-örökösök pásztói birtoka, kétegyházai és sarkadi uradalmak, amelyekre királyi adományleveleket is szerzett, a gróf a sarkadi, a kétegyházai és a gyulavári birtokokból elsőszülöttségi hitbizományt szerzett
Almásy Andor
Almásy I. Dénes (1817-1871) a pásztói kastélyban élt A hagyomány úgy tartja, hogy vadászkastélyt épített. Kutatás alatt áll.

"A grófi család a pusztapói rezidenciáit és a hozzá tartozó birtok egy részét nem sokkal később eladta a Herczfelder családnak, amelyet az 1883-as III. kastély tulajdonosaként tüntetett fel. Az épület parkját szintén jelölte a térkép.

Herczfelder Zsigmond pusztapói uradalmának területe 1893-ban 1249 katasztrális holdat tett ki. A földbirtokos a XX. század elején komoly mintagazdasággal rendelkezett a környéken, különösen az itteni "kondorszőrű sertéstenyészet" volt híres, de a tenyészállatok is több nemzetközi és hazai versenyen nyertek díjakat. Herzcfelder Zsigmondtól fia, Herczfelder Manó örökölte a birtokot, aki 1906-ban fiának, Herczfelder Jenőnek adta át az uradalom irányítását, aki a hallei egyetemen végezte tanulmányait.

1922-ben Herczfelder birtokát felparcellázták, csak a kastélyt és a földterület egy kisebb részét tudta megtartani, amelyen 1937-ben már fia, Herczfelder Pál okleveles gazda irányította a gazdálkodást. A földbirtokos 1938-ban a Szolnoki Cukorgyár RT.-nek adta el a kastélyt és a hozzá tartozó 800 katasztrális holdas területet. (Herczfelder Jenő a birtok eladása után családjával Ausztráliába költözött)

A cukorgyár bérgazdaságot működtetett Pusztapón a majorban főként marhatenyésztés zajlott, amelyhez a cukorgyártás melléktermékeit használták fel. A kastélyban a cukorgyár igazgatójának lakását alakították ki. (Kétpó lakói még ma is "cukorgyári kastélyként" emlegetik az épületet.)

1945-ben államosítás után a kastélyban általános iskolát hoztak létre a környékbeli tanyasi gyerekek részére, emellett a '60-as években KISZ-klub működött a falai között. Az 1970-es években termelőszövetkezeti kezelésbe került az épület, ahol szolgálati lakásokat helyeztek.

1995-ig a termelőszövetkezet tulajdonát képezte a kastély, mely akkor már teljesen lepusztult és üres állapotban állt. A falak közül csak a főfalak álltak, ezen kívül a hosszú évek során szinte mindent elhurcoltak belőle. 1995-ben egy olasz-német-osztrák kft. vásárolta meg a tsz-től a leromlott állagú építményt, amelyen egykor a park terült el, majd 1998-tól kastélyszálló céljára újították fel." 2012-ig működött, de időközben népszerűtlenné vált, a tulajdonos eladta. Ma már egy magyar kft. kezében van, aki rendezvényházként szeretné üzemeltetni az épületet.

Részlet:
szerk: Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 6.-7.kötet, Forom Media Kiadó, 2005, 50-53.o.
Forrás: szerk: Selmeczi László, Szabó Antal: Fejezetek Törökszentmiklós mútjából, Törökszentmiklós Város Önkormányzata, 2001

Az angol beteg

1997-ben Az angol beteg cimű film 9 Oscar-díjat kapott. A film Michael Oondatje azonos című könyve alapján készült, amelyet Almásy László életútja ihletett, ám a valósághoz nincs túl sok köze. A könyv és a film szereplői többségükben kitalált figurák, akárcsak maga a történet. Mégis a film hatására ismerte meg a világ Almásy nevét, akit Egyiptomban hősként tisztelnek, és a kairói rapülőtér ma az ő nevét viseli. Almásy László azonban nem angol beteg volt, hanem magyar sivatagkutató.

"Leírás

Almásy László

"Almásy László Ede gróf Afrika-kutató, felfedező [...] 1895. augusztus 22-én született.

Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) született nemesi, bár nem grófi családban. Apja nemzetközi hírű Belső-Ázsia kutató volt, fiát azonban ekkor még az autók és a repülőgépek világa vonzotta. Angliában tanult, itt szerezte meg első pilótaengedélyét is. Az első világháború idején önkéntes pilótaként szolgált az osztrák-magyar légierőben. Rendíthetetlen lojalistaként a háború után mindkét királypuccs során ő volt IV. Károly király sofőrje, ekkor ragadt rá a grófi cím is, mert az exuralkodó következetesen így szólította.

1926-ban az osztrák Steyr túrakocsik megbízhatóságát bizonyítandó a Nílus mentén egész Szudánig vezetett, 1929-ben autóval járta végig az ősi Darb el-Arbain karavánutat. A sivatag szerelmese lett, feléledt felfedezői hajlama, főként a Líbiai-sivatag titkai foglalkoztatták. 1931-ben repülőgépe Szíriában viharba került és lezuhant, de túlélte a kalandot.

1932-ben angol társaival a legendás Zerzura oázis három völgyéből kettőt fedeztek fel, később egyedül bukkant rá a harmadik völgyre. A délnyugat-egyiptomi sivatagban prehisztorikus sziklarajzokat talált, és fontos geomorfológiai kutatásokat végzett. 1935-ben eljutott az Egyiptom déli határvidékén élő magyarábokhoz, a 16. században a törökök által elhurcolt magyarok leszármazottaihoz. A következő években a német Leo Frobenius társaságában több expedíciót vezetett, hatalmas területeket térképezett fel. Almásynak, avagy ahogy a beduinok nevezték, Abu Ramlának (A homok atyja) arra is jutott ideje, hogy megszervezze a vitorlázó repülést Egyiptomban és több könyvet írjon útjairól.

A második világháború kitörésekor a briteknek és az olaszoknak is felajánlotta szolgálatait, de mindkét fél a másik kémjének vélte, ezért haza kellett térnie. A német Wehrmacht viszont igényt tartott tapasztalataira, helyismeretére. Századosi rangban Rommel tábornok Afrika hadtestéhez került. Több titkos akcióban vett részt, a legkalandosabb során saját térképvázlatai alapján vitt Líbiából két német ügynököt több ezer kilométeres sivatagi repülés után Egyiptomba.

Hazatérése után háborús bűnösként a népbíróság elé állították, de a tekintélyes orientalista, Germanus Gyula védőbeszédének hatására felmentették. A kalandos életű grófról bizton állítható, hogy konzervatív királypárti volt, de nem nácibarát.

1947-ben ismét Egyiptomba utazott, 1949-ben harmadmagával - távolsági rekordot felállítva - Párizsból Kairóba vontatott egy vitorlázó repülőgépet. Élete utolsó éveiben egy sivatagkutató intézet létrehozásán fáradozott, de az igazgatói posztot már nem foglalhatta el: 1951. március 22-én Salzburgban belehalt korábban szerzett fertőzéseibe, itt is temették el.

Almásy kalandos élete ihlette Michael Ondaatje 1992-ben megjelent Az angol beteg című regényét, amelyből 1996-ban sikeres, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott brit film készült, Anthony Minghella rendezésében. Az alkotók felhasználták ugyan Almásy nevét és a sivatag világát, de a legkevésbé sem törekedtek a hitelességre."

Forrás: MTVA hivatalos honlapja NAVA gyűjteményéből epizód tekinthető meg az oldalon
Ajánlott link: Rubicon - történelmi magazin honlapja
Részletes életút, felfedezéseiről és expedícióiról: PDF formátumban